89 éve annak, hogy a nevében szívélyes, de valójában egy nemzetgyilkos szövetség darabokra szaggatta hazánkat. Az első világháború győztes hatalmai önkényesen, a magyar nemzet 1000 éves érdemeire való tekintet nélkül felosztották a Szent Korona Országát. Hazánk kétharmada és nemzetünk egyharmada idegen népek megszállása alá került, akik álságosan hamis ígéreteket tettek a magyarság kedvező elbánására.

 A bécsi döntések nyomán felragyogott némi reménysugár Magyarország újraegyesülésére, de a második világháború ezt is kioltotta. 44 év vérvörös diktatúra vette kezdetét, amely alatt nagymértékben kilúgozták a magyar nemzetből az összetartozás iránti vágyat. A 89’-90’-es nagy kommunista hatalomátmentés során a magyarságnak ismét csalódnia kellett abban, hogy végre valami a javára történhet a világpolitikában. Elmaradt a revízió, és az egymást követő hazaáruló bábkormányok is inkább a gyalázatos szerződést erősítették meg cselekedeteikkel. A nemzeti forradalom eszméjének kellett elindulnia ahhoz, hogy a sok tévút után meginduljon egy igazán magyar érdekeket képviselő politikai mozgalom.

 A világtörténelem számos esetben fordult elő, hogy igazságtalan és egyenlőtlen szerződések magával az idővel és azok ráerőszakolóival tűntek el a süllyesztőben. Ugyan hol vannak már azok az idők, amikor Hong Kong még Nagy-Brittania távol-keleti éke volt? Itt közel hozzánk Európában is ékes példa mutatkozik arra, hogy a határok sosem véglegesek. Lengyelország is kap vissza területeket Csehországtól, továbbá a Baltikum népei is aktív határvitában állnak egykori elnyomóikkal, Oroszországgal. Ugyan miért pont mi magyarok mondanánk le jogos területeinkről örökre?

 Mi, nemzeti forradalmárok, készen állunk a kihívásokra. Tudjuk, hogy az eredmények nem lesznek azonnaliak azonban megalapozott munkánk és szervezésünk hosszú távon meghozza majd gyümölcsét. Minden erőnkön azon leszünk, hogy ha eljön a pillanat Magyarország elszakított részei már egy erős nemzeturalmi államba térjenek vissza.

 Kitartás! Győzni fogunk!