Vérlázító, hogy míg Délvidéken vakságig vernek magyar fiatalokat és hosszú évekig kell könyörögni állampolgárságért az erdélyieknek, addig a hatalom készségesen importálja a harmadik világ minden jelentkezőjét, csak azért mert magyar vonatkozású papírjai vannak.

Az ENSZ is jobban tette volna, ha inkább vállalta volna az afrikai menekült élelmezését és nem a magyar nemzet nyakába sóz egy újabb éhes szájat, akibe a magyar adófizetők pénzét még hosszú évekig - talán élete végéig pumpálni fogja a kormány. Ha már a kormány annyira ragaszkodik Afrikához, akkor banánt és ananászt importáljon, az azt leszüretelő emberek népes tömege nélkül. Nem is beszélve a Guantánamóról idehozottak népes seregéről, akiket nem lenne kötelességünk sem vendéglátással, sem egyetlen forint segélyben részesíteni.

Nem kötelességünk sem etikailag, sem geopolitikai értelemben Kína európai hídfőállása lenni, mindenféle keleti nép lábtörlőjének és ugródeszkájának lenni. Eközben itthon zsidó pénzemberek tömik pénzzel a különféle cigány alapítványokat - erről büszkén mesélnek a cionista sajtó öles betűkkel címezett cikkei.

Ha régen azt mondhatta Zrínyi Miklós, hogy két pogány közt őrlődik a haza, akkor mostanában elmondhatjuk, hogy a pogányok száma legalább két számjegyűvé vált. Legyen világos végre, hogy a magyar nemzet segítségnyújtása csak kölcsönös viszonylatban működhet, egyoldalúan senkinek nem vagyunk hajlandóak kedvezni.

A nemzeti forradalomnak kell helyére tenni a kisiklott dolgokat. Eljön majd az idő, amikor a magyar nemzet mérgesen kikapcsolja a gagyi sorozatokkal teli TV-t, eldobja az értéktelen bulvár lapokat, felveszi a kesztyűt és önkéntes alapon egy-egy jobbhoroggal fogászati beavatkozást hajt végre a hatalom tarka-bakra fogsorán. Azzal a tudattal fogja méltó helyét elfoglalni a magyar nemzet, hogy mert fehér lenni, mert ha nem tette volna, akkor sötét lenne az ország.

Oszlár Antal NAP ügyvezető elnök