Világos és tiszta viszonyokat szeretnénk látni a közéletben, a megélhetésben. Semmilyen hatalomnak nincs joga a nemzetet félrevezetnie a valóságot illetően, bizonytalanságban tartania, ha élete, jóléte, és jövője a tét.

Nézetünk szerint a magyar nemzet felett komor felhők gyülekeznek és a teljes sötétség réme fenyeget. Munkanélküliség, létbizonytalanság, a jövőkép hiánya, közveszély a közbiztonság híján. Mi gátat akarunk vetni ezeknek a vészeknek, hogy a fél lábbal a sírban lévő nemzetünket megmentsük a haláltól.

Történelmi múltunk jelenleg meddő nosztalgiák és ködös álmodozások áldozata, mivel megtette hatását az elidegenítés a múltunktól, melyet a ránk szállt idegenek követtek el. Szinte az egész társadalom feladta azt a szemléletet, hogy életének szerves részének tekintse azt, hogy mi történt a nemzetével ötszáz évvel ezelõtt, a családjával ötven éve illetve öt éve önnön magával.  Mi fontosnak tartjuk múltunk ismeretét, nem hagyhatjuk veszendőbe menni őseink tapasztalatait és ismereteit a világról. Ugyanakkor nem eshetünk abba a hibába, hogy jelenként éljük meg múltunkat, semmibe véve az állandóan változó körülményeket.

Elítéljük azt a jelenséget, hogy a nemzeti elkötelezettség szubkultúraként jelenik meg a médiában, mintegy devianciaként ábrázolva azt. Ez is kifordult társadalmunk hű tükre, mivel az alapvető és egészséges gondolkodásmód lett üldözendő hazánkban. Nem tűrjük, hogy a kétszínű hazaáruló média megvesse alapvető értékeinket, miközben a nemzetellenes viselkedést bálványozza.

Meg kell barátkoznunk az Élet azon kegyetlen, de igaz törvényével, mely szerint az senkinek nem tartozik semmivel, az embernek mindent saját erejéből kell elérnie. A világ és közvetlen környezetünk csupán tükörképe és mércéje annak, hogy éppen hol tartunk feladatunk teljesítésében. Mivel feladat mindig akad és fejlődni is mindig van hova, ezért az ember sosem érezheti úgy, hogy teljes mértékben révbe ért, legfeljebb elért egy jó szintet, hasznosnak bizonyult környezete számára. Tisztában kell lennünk azzal, hogy attól, hogy egy felsõbb hatalomhoz imádkozunk és reményünket fejezzük ki valami iránt, még nem jelenti azt, hogy tettünk bármi érdemlegeset az adott ügy érdekében. Az imádság és reménykedés csak akkor lel igazi táptalajra, ha vér, verejték és kemény munka barázdálta azt, hiszen hogyan várhatna termést az, aki műveletlen földbe veti el magvait? Amint kinő a termés egyből megfojtja a gaz, így kárba vész a törekvés amit a termesztésre fordítottak. A gaz olyan növény, ami igazán a rendetlen viszonyok közt érzi jól magát, hasznot nem termel lényéből adódóan, ellenben elfoglalja a haszonnövények élőhelyét, azokat elnyomja. A társadalmunkban is ilyen jelenségek zajlanak és reánk hárul a gyomlálás nehéz feladata. Gyomlálandó gaznak fogható fel minden olyan folyamat és tényezõ, amely feleslegesen csapolja a nemzet anyagi forrásait és az eddigi  tapasztaltatok alapján belátható időn belül nem hajt hasznot nemzetünknek számára. Ma az élősködők erőszakosan követelik maguknak amit megtermelünk, a legaljasabb módszerektől, fenyegetésektől és zsarolásoktól sem riadnak vissza céljaik érdekében. A nemzeti forradalom (revolúció) eszméjének beteljesedése legyen számukra a komposztálás régen esedékes ideje, hogy valamivel használjanak a társadalomnak. A Nemzeti Akarat Platform szerint ez a komposztálás nem lehet más, mint a teljes és visszavonhatatlan pusztulásuk.

A célok forgatagában rendet kell teremteni és ebből következően szükségszerű egy egészséges értékrendű társadalom megteremtése. Felfogásunk szerint a társadalomnak egy hatalmas összetartó családnak kell lennie, amely a közös célok érdekében egy felelősségteljes kormánnyal vállvetve dolgozik.

Azt valljuk, hogy az emberek célokkal és jogokkal  bírnak, szabad akarattal és igénnyel arra, hogy egyéni érdekeiket érvényesítsék. Számunkra a jogok birtoklása azonban nem azt jelenti, hogy nincsenek kötelezettségek. A jogok együtt járnak a kötelezettségekkel, semmilyen kivételezés, alku tárgyát nem képezheti, különösen igaz ez egy követelőző és haszontalan társadalmi csoport és biztatóik esetében. A jogkövető állampolgárok kötelezettségeinek ésszerû és hasznos keretek között kell lenniük és a személyes és társadalmi épülést együttesen kell szolgálniuk.  Elítéljük a napjainkban bálványként imádott fékeveszett egoizmust és önzést, amely arra ösztönzi az embert, hogy vonja meg támogatását, idejét, erejét és legfõképpen önmagát a társadalomtól, ahova ö maga is tartozik.

Igazán nagy és elsöprő erőt csak a nemzet határozott akarata képes felmutatni, amivel elrettenteni rosszakaróit. Ami nem a nemzet közös akaratából jön életre, halálra van ítélve, akár egyénről, akár zsarnokként kormányzó hatalomról van szó, ezért mi abban vagyunk érdekeltek, hogy egyesítsük a nemzetet öntudatban, hitben és akaratban. Mi nem vagyunk hívei a kiváltságosoknak és uralmuknak, mi egészséges, kölcsönösen hasznos életre, szimbiózisra, törekszünk a társadalomban, amely a nemzet határozott akaratán kell, hogy nyugodjon. A nemzetnek vezetõi segítségével a maga egységében kell képeznie azt a véderőt és sereget amely minden rontásnak ellenáll.

Elítélünk mindenféle felesleges és egyben káros hátráltató tényezőt, mint amilyen a drog, a mértéktelen alkoholizmus, szexuális aberrációk, prostitúció és egyéb felelőtlen és destruktív dolgot. Ezek amellett, hogy károsak az egyénre függőségbe és nyomorba taszítják az embert,  sok szenvedést okoznak annak környezetében is. Ebben a súlyos kérdésben semmi helye alkunak és a szavakkal való játéknak illetve relatívizáló ügyeskedésnek, amelyek mind arra irányulnak, hogy a törvény és a közvélemény legyen engedékenyebb és elnézõbb ezekkel a mételyekkel szemben.

Mivel a magyarság létszámát tekintve veszélybe került és kétszáz év múlva a kihalás réme fenyegeti, fontos hogy gátat vessünk ennek a folyamatnak azzal, hogy egységben sorfalat állunk a következők ellen: homoszexualitás és romlott hasonszőrű izmusai, minden olyan rábeszélés és sugallat, amely lebeszél a gyerekvállalásról, illetve minden olyan propagandának, mely az idegeneket teszi kívánatossá és lealacsonyítja, elvetendõnek állítja be nemzetünk szellemiségét, lényét.

Minthogy a világegyetem is a folytonos elmúlás-születés jegyében alkot egy állandó körforgást, ezt tekintjük természetesnek a társadalomra kivetítve. Ha ez az egyensúly megbomlik és elöregszik a társadalom, akkor a nemzet is egy tehetetlen idős emberhez válik hasonlatossá. Hagyja, hogy a feje felett döntsenek, gyámkodjanak, kifosszák, nevetség tárgyává tegyék és mindez ellen már nem tud, vagy ami a még rosszabb, nem is akar tenni semmit, már az elmúlást várja. Azért, hogy ez ne történhessen meg, a társadalomnak felelősségteljesen gondoskodnia kell utódairól, a családok fennmaradásáról, a jövő ifjúságáról, akik új színt hoznak a társadalom életébe. Ők létükkel hirdessék, hogy nem halt ki és nem is fog kihalni a nemzet.

A világ technikai fejlõdése tagadhatatlan tény, amelynek létjogosultságát és hasznosságát ostobaság volna kétségbe vonni. Amilyen természetes volt egykor a távírógép és forradalmi találmány a telefon, ma éppen olyan szerves része életünknek a számítógép, az Internet és egyéb média technológiák. A tájékoztatás módjai sokat fejlődtek az utóbbi két évtized során a korábbi módszerek többnyire elavultak vagy kevésbé jelentőssé váltak. Éppen ezért fontos egy minden igényt kielégítő tájékoztató, ismeretterjesztő és igényesen szórakoztató média megteremtése, a mostani népbutító és giccses külsejű értéktelenséget közvetítő médiával szemben. A megjelenő viszonylagos illetve képlékeny dolgok soha nem lehetnek az erkölcs és szolidaritás részei. Ezek abszolút és szilárd értékek, és mint ilyenek szerves részét képezik egy egészséges és erős társadalomnak.

Időtálló és egyben örökérvényű számunkra, hogy "ép testben, ép lélek", mivel minden aktív és folyamatos jelenséghez a világban elengedhetetlen a mozgás. Az emberre vetítve a dolgot, ez a sport, a testkultúra fejlesztése illetve a harci művészetek. Ennek szellemében már a korai ránevelés elengedhetetlen valamely sportra, hogy egész ifjú korban az ember életének részévé váljon a mozgás és áldásos hatásaival felvértezve könnyebben vegye az élet akadályait.

Mivel jelenünk is egyszer történelem lesz az utókor számára,  nagyon fontos hogy utódainknak megfelelő ösvényt tapossunk ki az élet mezején. Kötelességünk megfelelő példát és utat mutatni nekik, az eddig megőrzött hagyományokat továbbadni, illetve újakat, teremteni. Az új hagyományoknál fontos, hogy tükrözzék népünk fő erényeit és megmutassák miként éltek őseink, hogy tapasztalatukat felhasználva bölcsebben éljenek utódaik.

Mivel teljesen nyilvánvaló, hogy egészséges országot csak egészséges vezetőkkel lehet alkotni, illetve kormányozni, ezért megfogalmazzuk, hogy nézetünk szerint mi is jellemzi az ideális vezetőket.  Egy mostani vezető példa helyett a nyelvét nyújtja ki, irányt is csak az irodájából kifelé mutat, hangját csak az illetményéért emeli fel, erkölcsi értékeivel kiábrándít és csak nemzete javaiból táplálkozik. Ezzel szemben a Napkereszt jelét viselő vezető példát nyújt és irányt mutat, nemzetéért emeli fel hangját, erkölcsi értékeivel ösztönözi, továbbá táplálja az emberekben a hitet, benne mindig megbízhatnak. Egy jó vezető megoldást keres és talál is a problémákra, példát mutat egyenességével, szakértelmével és emberségével, sokféle formában kifejezett  szavai eljutnak az emberek szívébe.